Nagy Endre írásai (6. rész)
Móricgáti borokra emlékezve...
Móricgát soha nem volt nagy szőlős terület, ám itt-ott meghúzódott egy kis szőlőskert, közötte egy két gyümölcsfával. Ezeket a kerteket élő ribizli-sövény övezte. Hagyományos szőlőfajták voltak itt megtalálhatók. Igazi homoki szőlők; sok munkát igényeltek de keveset adtak. De elég volt az azért.
Volt itt ebből is, abból is egy-két tőke. Kövidinka, muskotályos, otelló, stb. Csupa olyan fajta, amit akkor még alig kellett permetezni. A tanyácskák oldalán félig földbe vájt, egyszerű kis pincék néhány hordócskája azért megtelt vele.
Könnyű, félédes borok voltak ezek, magukban hordva e homokos tájnak zamatát, amelynél finomabb a Mórici ember számára nem létezett. Nem volt sárban mászkáló részeg ember. Vagy családot verő vadállat. Ezek a borok tiszta egészséges kis itókák voltak, amelyek meghozták az ember kedvét, de nem vették el az eszét. Aztán meg jót lehetett tőle aludni, és másnap nem kelt föl az ember, mint egy félhalott. A hosszú téli estéken ezek a pince-hűs borok jól csúsztak a frissen kisült tepsis krumpli, és hurka mellé. Aztán egy két kis poharacska után, az amúgy kemény Mórici férfi szíve megolvadt, és még sírt is egyet néha, úgy meggyengült a szíve-lelke tőle.
A szomszédok ilyenkor elpoharazgattak késő estig is, és az öreg, zsíros lapú kártyával birgézgettek a pislákoló lámpa fényénél. Ezek a borok nagyon fontos itala volt ennek a népnek. Fölmelegítette a testet a hidegben végzett munka után.
Jól is ment minden egészen addig, amíg egyszer csak megjelentek a bolti fojtott borok. Ezek már tele voltak vegyszerrel, az ember fejébe szálltak gyorsan. Sokan kötözködővé váltak, verekedősökké. Másnap pedig olyan betegek lettek tőle mintha már a halálukon járnának. Ezek a borok már nagyon kevés szőlőt láttak. A kis szőlőcskék eltünedeztek, a kis pincék összedőltek, a hordók is tűzre vetődtek.
Boldog ember az, aki még Móricgáton ilyen bort iszik, a saját kis pincéjében. Nekem volt szerencsém egy barátomat meglátogatni, akinek még ilyen borocskát rejt a pincéje. Lent a pincében észrevettem, hogy minden kis hordó végére fehér krétával lerövidítve rá van írva hogy milyen szőlőnek is a levét rejti magában. Az egyiken egy KÖV volt látható, ami természetesen a kövidinkát jelöl, a másikon a másik fajta szőlő neve. De egy két hordón egy furcsa, számomra ismeretlen szőlő neve volt lerövidítve, amely így hangzott S.Ü. Kérdem a gazdát: ugyan árulja már el, hogy milyen borfajta ez. Erre nagy nevetve közölte a titkot. Az S. Ü. az azt jelenti, hogy SAJNOS ÜRES! Jót nevettünk ezen a humoros, igazi Mórici ember agyából pattant ötleten. Tehát a Mórici pincékben sok humoros, vicces történet is megszületett borozgatás közben. Nagyon kár hogy ezek a történetek, már lassan csak az idősebb korúak emlékei között találhatók meg. Èn személyesen nem nagyon vagyok alkoholfogyasztó, de ha Móricgáton valaki leinvitál a kis picéjébe, bizony nagyon szívesen leballagok vele, és egy időt el is töltök ott, kicsit elbeszélgetve arról; hogy is volt régen..
Minden Mórici egészségére ürítve poharát, írta Nagy Endre
2010 Júl. 05
 Hozzáadás kedvencekhez |
 Link küldése E-mailben |
 Nyomtatóbarát verzió |