Nagy Endre írásai (4. rész)

Édesanyáknak....egy vers

Anyák napjára írni, valami szépet!
Arról a drága asszonyról,
ki méhében hordott engem, és téged.
Bölcső fölé hajolva megsimogat,
s gondosan betakar, altató dalt énekel,
járni tanít, és ölelő karral hívogat.

Az idő elszaladt, mi fölé nőttünk,
majd otthagytuk Öt, de ha életünk nehéz,
szeretetre vágyunk, hozzá visszajövünk !
S Ö boldogan nyújtja felénk a dolgos kezét.
mellyel annyiszor ápolt és gondozott,
erejét nem kímélve, oly sokszor hordozott !

Remegő szavakkal ma Rá emlékezünk
a mi drága egyetlen Èdesanyánkra,
feléje szeretettel telve repes most szívünk.
ki annyira vár már ránk a kiskapuba állva.
Teste már megfogyott, kisebb lett mint régen,
De nincs nála szebb csillag fönt a magas égben!

Èrtünk élt és dolgozott, nem gondolt magára
korai napsugár már térdein találta
Imát mondott értünk, a gyermekekért!
Akikért föláldozta az egész Èletét.
De most mi kérjük a Mennybéli Atyát,
hogy ezerszer áldja meg, ezt a drága Anyát !

Írta Nagy Endre, aki nagyon sok szeretettel köszönt minden móricgáti Anyát, azokat is akik még a gyermekeivel vannak, és azokat is akik már az Ùrhoz költöztek.

2010 Máj. 16

Hozzáadás kedvencekhez

Link küldése E-mailben

Nyomtatóbarát verzió